MINDEN, AMIT CSAK MEGKÍVÁNSZ - DALSZÖVEGEK
Minden, amit csak megkívánsz
Lehetsz jó, vagy lehetsz rossz
Vagy szent, aki feloldoz
Akár a kezdet, ha már csak reszketsz
És vonzódsz a gonoszhoz
Lehetsz a vég, egy régi kép
A lapok közt az ász
Akár egy állat, vagy épp egy ember
Minden, amit csak megkívánsz
Lehetsz gyerek, vagy egy nő
A múlt és a jövendő
Leomlott vár, mely arra vár
Hogy jöjjön a szebb jövő
Lehetsz a fény, lehetsz az út
Vagy mindhalálig vársz
Ahogy az ősök, névtelen hősök
Minden, amit csak megkívánsz
Egy Isten leszel, egy Isten leszel
Egy Isten, egy Isten
Ez itt a mi hazánk
A Kárpátmedencében él egy büszke nép
Ott, ahol a szél jár és földet ér az ég
Széles legelőin akácligetek
A múltnak délibábja visszaint neked
Ez itt a mi hazánk, a Nap itt süt mireánk
Titkait ismerjük a szélnek
Ez itt a mi hazánk, reszkessen aki bánt
Zengjen a győzedelmes ének
Hányszor voltunk rabok, s néha szabadok
És hányszor hagytak cserben minket a nagyok
Mégis él a nemzet és száll a nagy madár
Soha többé nem lesz másé ez a vár
Felvidéken és Délen, Erdély szívében
Egy nyelvet beszélünk, ha szólsz én megértem
Ha kérded tőlem: vándor, mikor jössz vissza
Én csak annyit mondok, most értem haza
Ne félj
Meddig tart ez a hajsza és meddig gyötör a vég
Sodor a nagy folyó habja és nem fog a fék
Hősök vannak a téren, de el van zárva az út
Mindig másé az érdem és nem szabadulsz
Körbevesznek téged a bukott angyalok
Elkísérnek utadon az árnyak
Azt hiszed, hogy nincs megoldás, pedig ott ragyog
A szívedben van felírva a válasz
Ne félj, ne sírj, ne gyűlölj, ne vádolj
Ne félj, ne sírj, ne gyűlölj, ne vádolj
Port hintenek szemedbe és zászlót tépdes a szél
Nyílként suhannál messze, de hol van a cél
Hol van a legjobb barátod, a múltad, a holnapod
Álmok nélkül csak várod a végső napot
Körbevesznek téged a bukott angyalok
Eljön az utolsó óra és minden véget ér
Hiába vártál egy szóra, nem lesz remény
Hiába ragadsz majd fegyvert, az egek lehullanak
A hősök hajója megtelt és nem süt a Nap
Minden a tiéd
Az út amelyen jöttem, a hely ahol megálltam
Hordozom az emlékeit a rám szabott magányban
A kincs amit kerestem, ott van a szívedben
De te más vagy és én más vagyok és messzire kell mennem
Süllyedő vitorlás, feneketlen árok
Világító ablakokban nincsenek barátok
Hol van az az ország, hol otthon vagy minálunk
Ott, ahol a süket csendből hangokat csinálunk
Félszavakból fegyvert, fegyverből virágot
Oltárodra gyönyört, kicsi gyertya lángot
Gyűlöletből békét, az értelemnek fényét
Ott látom a szemeidben, de te várod a világ végét
És csillagokból sátrat, szárnyainknak vágyat
Látod, hogy felettünk mindig kék az ég
Az óceánnak habját, a tenger minden titkát
Ünnepeljünk együtt, mert minden a tiéd
A kincs amit kerestem, ott van a szívedben
De te más vagy és én más vagyok és messzire kell mennem
Hol van az az ország, hol otthon vagy minálunk
Ott, ahol a süket csendből hangokat csinálunk
Kísértet kastély
Kísértet kastély a városunkban, a fala külön regény
Sorsára hagyva, elhagyatva a múltról nem beszél
Minden nap suhanó autó csodák, véget nem ér az út
A kastély ott áll szótlanul és porba hull a múlt
Kiálts a falakhoz, mondd, hogy beszéljenek
Mondjátok el amit nem lehet
Kiálts az egekhez, mondd, hogy nem érdekel
Elég volt már a pusztításból
De a kísértet kastély nem felel
Szellemek járnak az országunkban, nekik csak sírhely a táj
Romokban pusztul mindenünk és nincs egy jó király
Nincs aki hátulról előre törne és büszkén indulna el
Mi magunk csak megyünk körbe-körbe, a némaság nem felel
Esőtől áznak a mindennapok, a tetőt hordja a szél
Barát és ellenség mind elhagyott, a kastély nem beszél
Elejtett szavak és ígéretek, egy lidérces álom a hely
Hol van, ki szárnyakat ígért neked, a némaság nem felel
Ez csak álom
A hajnali álom megérkezett és hozta a világok kincsét
Legyen megváltó ígéreted, vágyaid virágok hintsék
Ne legyen közöny, mely másfelé vinne el
Édes csókjával lezár egy álom és nem ébredhetsz fel
Szédítő vágyak, már látod a házat, egy titkos szobába lépnél
Az utolsó percben besurransz csendben és megállsz egy festett képnél
Az őseid néznek rád, apád és anyád
Kérdezd meg tőlük, hogy mi lett belőlük és kívánj jó éjszakát
Ez csak álom, ébredj fel
Ez csak álom, egy égi jel
Ez csak álom, mélységes kút
Ez csak álom, nincs vissza út
A hajnali álom visszaüzent, az ágyadat nem találod
Fényt és csodákat ígért neked, de jöttek helyette mások
Hol van már a ház, a béke és egy jel
Édes csókjával lezár egy álom és nem ébredhetsz fel
Mindennapi gyönyör
Te vagy a titkom, te vagy a vágyam
Minden, amit csak megkívántam
Te vagy a Nap, az égen a Hold
A jelen és ami régen volt
Te vagy az élet, amiben égek
Gyilkos tüze a szenvedélynek
Bódító szó, lázító álom
Veled a végtelent karomba zárom
Te vagy a kezdet, te vagy a vég
Az vagy, amiből sosem elég
Te vagy a gyönyör, te vagy a mámor
Innen és egy másik világból
Te vagy az élet, te vagy a halál
A lövedék, amely szíven talál
Te vagy akire mindig is vártam
Vakító csillag, jövő a mában
Rólad álmodom ébren
Hintázunk az égen
Amikor majd...
Amikor majd visszatérek, mindent felépítek
A városoknak tornyait és a maradék hitet
Az utcák kövét fújja a szél amerről jövök
Új álmokat hirdetek az üres falak mögött
Egy másik Világot, ahol minden jó
Ahol megnyugszik az őrjöngő folyó
Szívemből kertet, egy utat, ami szép
A lélek igaz tükrét leteszem eléd
Mikor este vérben úszik a lenyugvó Nap
Sötétedő felhők között hallom a hangodat
Egy lélegzettel összekötöm a széthullott szerelmeket
A kiégett pusztaságból hegyeket építek
Akkor, mikor visszatérek és nézem az ablakod
Csillagok közt száll az ének, te is azt dúdolod
Ott állok az ajtód előtt, mint egy kisgyerek
Nézz az égre, ennyi az, mit adhatok neked
Szemet szemért
Földön és égen tart ez a háború
Van aki öreg és van aki még kiskorú
Van aki játszik és vaktában tüzel
Akad aki más helyett jött el
Repül a golyó és megmérgez a szó
Gyászol a család és nem hat az altató
Terelnek az úton és az összes csatornán
Hát csőre töltöm én is a puskám
Szemet szemért, fogat fogért
Mondd, hogy miért, egy országot semmiért
Szemet szemért, fogat fogért
Mondd, hogy miért, a hazádat semmiért
Van aki élvezi, van aki úgy csinál
A lényeg a lényeg, hogy kezdem unni már
Bocs, de nagy fiú vagyok és mindenki bólogat
Hát egyedül végzem el a dolgomat
Hidd el, vannak csodák
Volt egyszer egy szegény ember, ki sokat dolgozott
Hajnalban kelt, s asztalán csak néhány morzsa volt
Mégis, mikor lement a Nap a maga útján
Emberünk csak annyit mondott, jobb lesz ezután
Egyszer aztán útnak indult hegyen-völgyön át
Elindult, hogy megkeresse a jóságos királyt
Gondolta, hogy jóságából kér egy keveset
Remélte, így szebbek lesznek majd az ünnepek
Hidd el, vannak csodák
Gyere válassz
Gyere, s ne várj tovább
Ez a válasz
Elmaradt a sok-sok ország léptei nyomán
Hosszú útról megérkezett, s már várta a király
Jóságából adott neki egy jó nagy darabot
Elindult hát hazafelé, nem várakozott
A szegény ember hazafelé nagyon sietett
Várták már az országában a szegény emberek
De lyukas volt a tarisznyája és mindent elhagyott
Itt is, ott is, egy-egy kicsi jóság darabot
Forradalom
Kezeddel szennyezett vödörbe nyúltál
Titokban sárban, mocsokban túrtál
Másoknak álmait szórtad szerteszét
Fiad a vesztébe elengedted
Gyermekek játékát tönkretetted
Folytattad őseid gyilkos üzenetét
Rettegtél, mert figyelték lépted
A kutyák csontokká marták a képed
És autójára senki nem vett fel
Szemeddel néztél a megalvadt vérre
Fejed a jeget az agyadig törte
Hideg velődet a víz sodorta el
Soha ne feledd, még égnek a tüzek
Soha ne feledd, ez a te tüzed
A tűz ég!
Otthonod lehetett London, vagy New York
Lehet a pénzedre sosem volt gondod
És nem vártak rád már újabb városok
Reszkető kézzel tépted a szádat
Asszonyod ordas volt, te meg egy állat
Beszennyezted a saját otthonod
Próbáltad, de már hiába mondod
Az ősökhöz sosem volt méltó a sorsod
Miattad sok család porrá hullott szét
Láttad a halál legkisebb fiát
Húsoddal tömte a rothadt fogát
Ajtókra rakták fekete üzenetét
Szegény Magyarország
Ma este más lesz a törvény, ma este más lesz a rend
Új lovas jön le az égből, a régi a városba ment
Ma már a holnapot írják, a tegnap rég történelem
A félelem feszíti íját idegen törvényeken
De egy az igaz Isten országunk felett
Ezüst holdruháján fénylő üzenet
Szegény Magyarország, a világ közepe
Akármerre indulsz, visszatérsz ide
Ma, mikor eljön az éjfél, a sírok megnyílanak
Együtt lesz mind aki kedves, mert nekünk csak ennyi maradt
Ma este visszajön Ő is, ki értünk kegyelmet kért
Lépteit angyalok őrzik, ahogy a gyermekekét
Ma este más lesz a törvény, ma este más lesz a rend
Új lovas jön le az égből, a régi a városba ment
Ma este visszajön Ő is, ki értünk kegyelmet kért
Lépteit angyalok őrzik, ahogy a gyermekekét
|