A 7 VEZÉR - DALSZÖVEGEK

A hét vezér

Végtelen pusztákon vágtató lovak
Ott éltek őseink, ott kelt fel a nap
Nem féltek, szabadon éltek

Együtt volt a család, közös volt a cél
Egy volt mindenkiért és mindenki egyért
Ez volt a törvény az ígéret földjén

Vezették a népet dicső vezérek
Kicsiktől nagyokig és jobbat reméltek
Az ősi vér még bennünk él

Szerződést kötöttek a túlerő ellen
Hogy élhessen a magyar örök békében
Áldja az ég a hét vezért

Álmos, Előd, Ond, Kond
Tas, Huba, Töhötöm
Még élnek, hívnak téged

Szükségem van a kezedre

A fegyver újratöltve van és tüzelésre készen
Az nem lehet, hogy annyi szív csak félig, s nem egészen
Az nem lehet, hogy egyedül és nincs mellettünk senki
Ne állíts meg kérlek, el szeretnék menni

A nőta mindig ugyanaz, az idegen érdeknek
Egy csónakban vagyunk éppen, hát hiába éneklek
ha már együtt sodor az ár és nem látjuk a partot
Jobb ha inkább kapaszkodunk, fejezd be a harcot, mert

Szükségem van a kezedre

A fegyver újra töltve van és megint a csőbe nézek
Nem számít, hogy honnan jöttél, kerestelek téged
Most mindenki velünk lesz és tisztábbak az álmok
Tudom, hogy még nem ismersz, de azt már te is látod, hogy

Szükségem van a kezedre

Mi már soha

Mi nem megyünk soha innen el
Számunkra nincs máshol hely
Börtönünk lett ez a pusztaság
És nincs másik hazánk

Nem írunk képeslapokat
Nem ismerünk másokat
Nem ismerünk és nem ismernek
Mert a vágyunk eretnek

Aki kék eget feszít
Tengerben mossa a lábait
Tisztán él, ahogy a gyermekek
Csak koldus lehet itt

Ki felhők felett száll
Ahogy a büszke sasmadár
Sohasem éri el a végtelent
És nyugalmat nem talál

Már többet nem beszélünk
A csend lett a mi fegyverünk
Körbevesz minket a némaság
Itt nincs szükség reánk

Minket szégyell mindenki
De te sem vagy igazi
Nem érted azt, nem is értheted
Csak várod a lényeget

Aki kék eget feszít
Tengerben mossa a lábait
Tisztán él, ahogy a gyermekek
Csak koldus lehet itt

Ki felhők felett száll
Ahogy a büszke sasmadár
Sohasem éri el a végtelent
És nyugalmat nem talál

Így jön el a hajnal

Tudja azt a szív, érzi azt a lélek
Hogy felépült a híd és boldogok a népek
Szabad minden ember és az embernek joga
Hogy mehessen bárhova

Egyenlő eséllyel a születéstől fogva
Nem számít a bőrszín, azé aki hordja
Itt mindenki gazdag és egyszerre kiált
Hogy miénk a nagy világ

Körbe jár a nagy pohár
Vidám ének hangja száll
Minden gyermek ünnepel
És a hajnal így jön el

Összejöttek az állatok

Összejöttek az állatok az erdő közepén
Ott volt minden őzike és eljött a görény
Afrikából az orrszarvú a zsiráffal jött el
A vaddisznó a vízilóval vígan énekel
Hu, hu, miau, miau, hu, hu, miau, miau

Itt van minden csúszómászó és köztük a patkány
A magas égnek madarai, a büszke párduc lány
A bontott-csirke a pulykával megsütve jött el
Mert minden bajnak okozója az éhező ember
Hu, hu, miau, miau, hu, hu, miau, miau

Összejöttek az állatok a város közepén
Sok tetű már megszavazta és hős lett a cincér
Autóban egy prémes állat, retteg a majom
Mert minden ember meztelen és kint jár szabadon
Hu, hu, miau, miau, hu, hu, miau, miau

Demokrácia

Elindult néhány csillag a végtelen felé
Gyertek, gyújtsatok gyertyát, a jövő a tegnapé
Senki nem szab most gátat, rohan a nagy folyó
Hősök vagytok és bátrak és minden nagyon jó

Időnk mint a tenger, a kedvünk mint az ég
És úgy történik minden, ahogy szeretnénk
Itt boldog minden ember, az embernek fia
Mert eljött végre a demokrácia

Gyermekek állnak a sorban, szép ez a nagy család
Ebben a boldog korban szabad lett az ország
Szabad lett a nemzet és szabad a csók
Nekünk már fenn a mennyben nyílnak az ajtók

Időnk mint a tenger, a kedvünk mint az ég
És úgy történik minden, ahogy szeretnénk
Itt boldog minden ember, az embernek fia
Mert eljött végre a demokrácia

Együtt, egymásba érve teljes a boldogság
Teljes a szeretet végre és eljött az igazság
Eljött amire vártunk, a mennyei állapot
Egyesülünk most végre drága államok

Időnk mint a tenger, a kedvünk mint az ég
És úgy történik minden, ahogy szeretnénk
Itt boldog minden ember, az embernek fia
Mert eljött végre a demokrácia

Terror

Fekete a szeder, ha megérik
Fehér mercin megyünk messze, délig
Barna a nagy medve, meg sem rezzen
Sárga az irigység Debrecenben

Fekete a retek, de nem bánom
Fehérek az utcák Kolozsváron
Barna aki marja, mint a csoki
Sárga ez a csikó, gyí te paci

Fekete terror, fehér terror
Barna terror, sárga terror
Dögevő madarak jönnek
Felnézek az égre

Vér, veríték, s könnyek
Itt a világbéke
Lassan köddé válnak
Hófehér galambok

Nekünk könny és bánat
mind árulók vagytok
Fekete a babám kinn, a tanyán
Fehér a lepedőd öreganyám

Barna a mi kutyánk, vau, vau
Sárgára van festve a rácsos kapu
Fekete terror, fehér terror
Barna terror, sárga terror

Nincs már jövő

Nincs már jövő
Szar lett minden

Nincs már jövő
Menjünk innen

Nincs már jövő
Szar minden

Szabadnak lenni

Mindegy hogyha a Nap az égen fordítva indul el
Kit érdekel a szerencsétlen, pedig őt is szeretni kell
A béke füstje száll, ez az utolsó pohár
Kilépek az űrbe ezen az őrült éjszakán

Mindegy hogyha a nagy folyó tűzben pusztul el
Keresni kéne egy másik bolygót, mert itt már nincs haver
A béke füstje száll, ez az utolsó pohár
Kilépek az űrbe ezen az őrült éjszakán

Látod, a lámpa zöld, távol már a Föld
Szárnyalhat a lélek, nem félek
Testem lett az ég, vérem a sötétség
Ég bennem a vágy, csak ennyi
Szabadnak lenni