ANIMAL METAL - DALSZÖVEGEK

A sátán kutyája

Szolgálom a sötétséget
szándékom sem tisztességes
engem senki nem emel fel
dobálódzom az életemmel

Ha kívánják a hatalmasok
piszkos munkákat vállalok
aláírok, pecsételek
sorsod felett intézkedek

A sátán kutyája vagyok én
A sátán kutyája vagyok én
A sátán kutyája vagyok én
A sátán kutyája vagyok én

Feldúlom az otthonodat
megrontom az asszonyodat
vágyait befeketítem
nyugtalan lesz és hitetlen

A sátán kutyája vagyok én
A sátán kutyája vagyok én
A sátán kutyája vagyok én
A sátán kutyája vagyok én

Utolsó ítélet

Kényes büszke nép semmitől se félt, keményen élt
elmosta az emlékeit néhány ezer év
szabad nemzetek rabszolgák lettek, micsoda bűn
állat módra meggyalázták egész lényüket
Halál, vergődő testek
nincs semmi esély, mind tűzbe vesztek
ahahahaha minden összedől
auuuuuu, az ember embert öl
Dicső férfiak nem szédültek el, mit ér a szív
felépített álmaik a ködbe vesztek el
hű asszonyok, tisztességes nők, jó szeretők
zabolátlan emlékeik szennyes lepedők
Halál, vergődő testek
nincs semmi esély, mind tűzbe vesztek
ahahahaha minden összedől
auuuuuu, az ember embert öl

Hős harcosok a sereg elvonult, mocskos az út
barát lett az ellenség, a zászló porba hullt
okos szónokok miért tűntek el, hol van a jel?
összeomlott országotok kifosztva hever....

Kosfejű rém

Gyanútlanul mentem, bűnös utam jártam
züllött városok maradtak utánam
az égen sütött a fekete Nap
és elém ugrott egy szörnyű alak

Emberi teste és kos feje volt
meztelen testén számtalan vérfolt
birka pofáján őseink vétke
kinyújtott kezével lelkemet kérte

Hideg szemével megbabonázott
rámdobta hálóját magához rántott
iszonyú erővel ledöntött a földre
hiába vergődtem ruhámat letépte

Belenyúlt testembe, kivette a lelkem
mocskos kezével megfogta a szívem
üvöltő számat betömte sárral
lefogta szemem mérgezett nyállal

Nem mehetek el

Hiába telnek napjaim
dolgozom mások gondjain
a szükség lehúz a föld felé
ha tehetném elmennék másfelé

Hiába keresek megoldást
sorsom enyém, ez nem vitás
álmaim hajója összetört
örökre megfogott ez a föld

Ha elmennék az égig is érhetnék
felhők felett, magasan repülnék
de én mégis a földig hajolok
ez az a föld, melynek rabja vagyok

Hiába múlnak az évek el
helyzetem nem lett jobb semmivel
az idő falakkal vesz körül
ha tehetném elmennék egyedül

Hiába, így volt ez eddig is
szolgáltam másokat évekig
én nem mehetek innen el
örökre megfogott ez a hely

Ha elmennék az égig is érhetnék
felhők felett, magasan repülnék
de én mégis a földig hajolok
ez az a föld, melynek rabja vagyok

Örjöngő folyó

Szabad tüzek zuhantak a mélybe
nem volt rossz és nem volt jó
hol vannak az őszinte barátok
miért lettél áruló?

Szárnyak melyek soha nem repültek
szállnak a végtelen felé
minket mindig eldobott a város
mégis kiállunk elé

Zúg az őrjöngő folyó
vesszen minden áruló

Reszketnek a szolgalelkű férgek
üvölt a sebzett oroszlán
pofátokba tapostak az évek
mindent elsodor az ár

Szemeidet elöntik a fények
bömböl a lángoló folyó
nincs kegyelem, megfizetünk végleg
vesszen minden áruló

Zúg az őrjöngő folyó
vesszen minden áruló

Diktátor

Nincs már többé jóság, mindenki gonosz
átkozott állatok
álmok nélkül éltek, árulók vagytok,
vérszomjas gyilkosok
nappalok hóhéra áldozatra vár
vérpad áll az utcán
elkárhozott minden, betelt a pohár
elég volt, elég már!

Ezeréves rémálomból felkorbácsolt por
mindenhol áthatol
felbőszített tengerekből, égő romokból
összeforr a Diktátor

Haldokló szemekben végtelen az űr
nem jó így fény nélkül
hol lehet a határ, mi van legfelül?
minden bűn összegyűl

Startra váró bombák, gyilkos fegyverek
újabb célt keresnek
szögesdrót kerítés, bezárt emberek
nem lesz jobb, nem lehet!

Ezeréves rémálomból felkorbácsolt por
mindenhol áthatol
felbőszített tengerekből, égő romokból
összeforr a Diktátor

Bedeszkázott ajtók mögött a sötét
széttárja két kezét
őrjítő villámok kitépik a szívét
minden kín porrá ég

Ezeréves rémálomból felkorbácsolt por
mindenhol áthatol
felbőszített tengerekből, égő romokból
összeforr a Diktátor

Hatalom

Mikor a tűz nagy volt és bennetek még égett
büszkén világított gazdagnak, szegénynek
a nyomorultnak otthont, meleget adott
és látták Istent a világtalanok

Mikor még volt hit és volt bennetek hála
gyenge volt a gonosz, mert senki sem szolgálta
a mindenségben minden úgy volt ahogy kellett
lent oktondi barmok, s az istenek fent

Változott a világ, másabb lett a föld
a tisztesség rég elszállt, messze költözött
megváltozott minden, az égbolt elborult
földre hullt a Nap és a tenger lángra gyúlt

A bitó áll, a múlt bezár

Rázkódtak a hegyek, az égből hullt a kő
farkas lett az ember és számító a nő
őrült óceánok mindent elmostak
ugattak a kutyák ősi titkokat

A bitó áll, a múlt bezár

Kihalt minden érzés, szörnyű hideg lett
barbár törvények közt minden elveszett
ordasok hadától védtelen a nyáj
a gonosz lett az úr, ő lett a király

A bitó áll, a múlt bezár

Nem lesz jobb semmi

Mindent megteszek csak rossz legyen neked
falhoz nyomott árnyék lesz az életed
szíved töröm szét, nem hagyok esélyt
benned minden érzés porrá hullik szét

Hűvös istenek nem lesznek veled
fiad lelkét kitépik az ördögnek
minden ami fáj örökre bezár
nincs jövő mely álmaidban hozzád száll

Anyám ha szállok a széllel
ne szórd rám átkodat
tudd meg nem lesz jobb semmi
fiad sátán marad

Veszted akarom, itt az alkalom
bosszúm nyoma lecsorog az arcodon
elveszem hited, nem lesz kenyered
kiszúrt szemmel megvakítod a gyermeked

Anyám ha szállok a széllel
ne szórd rám átkodat
tudd meg nem lesz jobb semmi
fiad sátán marad

Elsöpri a szemetet a szél

Fodros szoknyák alatt ringattak el
titkait őrzi a véred
vesztett harcot vívtál, nem győzhettél
összetört minden reményed
Szétfröccsen a falakon a vér
elsöpri a szemetet a szél

Nem kellett szavad, rossz sorsod volt
érzed, hogy ütött az óra
halál arcú ember magához húz
gyűlölve gondolsz a múltra
Szétfröccsen a falakon a vér
elsöpri a szemetet a szél

Sötét lelkű papok átkoztak el
keresztre feszítik tested
szörnyű átok kínoz, így pusztulsz el
betöltik mások a helyed
Szétfröccsen a falakon a vér
elsöpri a szemetet a szél

Kőcsirke

A szekrényen áll, nincs benne vér a szíve porcelán
Tekintélyes kőtalpa van ezért most nem ugrál
Szemével egy pontot néz, másfelé nem is lát
Kőbe zárták ösztöneit, nem érzi a mozgást

A kőcsirkének nincs szerencséje
Kőbe zárták testét örökre

A szekrényen áll, hiába vár nem telik az idő
Enni nem kér, mivel nem él, nagyobbra sosem nő
Hideg teste kővé meredt, csend üli a szobát
Kő agyában kő gondolat, nem jut el tehozzád

A kőcsirkének nincs szerencséje
Kőbe zárták testét örökre

Akármerről fújhat a szél nem hozhat változást
A kőcsirkének mindene kő, nem érzi a mozgást
Egy szava sincs, semmije nincs mindenre közömbös
Öntudatlan egyhelyben áll, fogja a porcelán

A kőcsirkének nincs szerencséje
Kőbe zárták testét örökre